Olvasom, hogy a britek utálják a munkatársaikat. Kicsivel 40 százalék felett van azok aránya, akik ki nem állhatják legalább egy kollégájukat, 20 százalék gyűlöli a főnökét, 10 százalék pedig közvetlen asztalszomszédját. Az ellenérzések okaiként főként a lustaságot, a locsogást és a csoportokba zárkózást említették a megkérdezettek - adta hírül a brit sajtó.
Hááát. Én ugyan ritkán utálkozom embertársaimtól, még akkor sem, ha kollégák, vagy, ha rajtakapom magam, hogy mégis, akkor igyekszem korrigálni a dolgot. DE. Azért volt akinél nem működött a korrekció, és ő történetesen egy brit volt. Egy jobb sorsra érdemes kereskedelmi rádió végjátékában érkezett oda valami főnöknek... ezekkel a hierarchikus viszonyokkal nem nagyon voltam tisztában, de Jerrynek mégiscsak főnöknek kellett lennie, mert mert mindenbe belepofázott, és ennek következményei is voltak. (egyre rosszabb lett a rádió) Igazi asshole, nagyképű, tenyérbemászó és buta tekintetű pali volt, aki a pletykák szerint hazájában buszsofőr volt, nekünk pedig előadta a nagy médiacézárt. Egyébként sietek leszögezni: semmi bajom, ha valaki buszsofőr létére irányít egy rádiót, egy marslakó is irányíthatná, csak csinálja jól.
Persze régen is volt, most is van olyan kollégám, akit nem kedvelek, ellenszenves/fárasztó/ostoba ilyesmi, volt akinek még a járása is irritált, de nem mélyülök el az utálatban, inkább igyekszem elkerülni, vagy igyekszem megtalálni benne a szórakoztató momentumot, érzelmileg távol maradva még érdekes is megfigyelni az ilyet. Tapasztalataim szerint egyébként az emberek többsége kimondott élvezetet talál az utálkozásban (élvezeti sorrend: mindjárt a kaja és a szex után) elülteti a kis utálat-magot, aztán kéjes odaadással öntözgeti, ápolgatja, mígnem hatalmas bokor nő belőle. Nadehát, ahogy - az amúgy nem istenhívő - Mark Twain mondta: "Az embert Isten egy heti munka után teremtette, amikor már fáradt volt." Szóval nem csoda, hogy ilyen lett.
Istenről jut eszembe: olvastam egy izgis beszélgetést Richard Dawkinssal a Népszabadság mellékletben. Sajnálom, hogy nálunk (Mo.-n) kevés teret kap az ateizmus és a ráció, miközben burjánzanak a hit-alapú ostobaságok.
